Mit és hogyan tanítsunk?

3 hozzászólás to “Mit és hogyan tanítsunk?”

1. István
   január 9th, 2011 at 16:07

   Hát mindenféleképpen ne EGYÉB módon …

2. Rába György
   január 28th, 2011 at 18:44

   Ma már csak az lehet a cél, hogy az alapokat, és a napi rutint.

3. tibor
   február 13th, 2011 at 16:06

   Tisztel kollégák, érdeklődők, lelkesek és borúsan látók!

   Ha a sok munkák, elfoglaltságunk közben, hagyunk annyi időt, hogy egy picit megálljunk és elgondolkodjunk ezen a kérdésen( hogyan tanítsunk?), akkor nagyon az elején kezdve, ott van az első probléma, hogy kit?! Azt, aki nem rendelkezik alapvető tudással, aki gyökereinél fogva nem rendelkezik alapvető kulturáltsággal. Nagyon sarkosítva, szinte elölről kellene kezdeni a nevelést…, olyan dolgokról, szép szavakról már nem beszélek, mint az alázat,elhivatottság. Az iskolák ilyen-olyan pénzügyi helyzetéről sem ildomos, mivel sok estben külső okok befolyásolják a minden napok “üzemelését”. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom felelősséggel, hogy szeretett szakmánk lesüllyedt a segédmunkási , betanított szintre. Ott kell kezdeni, hogy nem kvóta szerint felvenni a gyermeket, szabad legyen válogatni!! Nem mindenkinek való ez a szakma, bocsánat hivatás! Orvos, sem karmester, sem festő sem lesz mindenkiből, aki betéved egy zeneiskolába, vagy koncert terembe, vagy a patológiára.
   Addig nem lesz változás, amíg a fehér ruhának, vasalt ingnek, pedáns megjelenésnek nincs értéke, addig nem tudunk felhőtlenül megnyugodni, amíg kompetenciákat keresünk, kreálunk és , aki oktat azt sem tudja miről beszél, mivel történelem, vagy magyar tanár. Nem bántva senkit, de mi sem megyünk Napóleon hadjáratairól előadást tartani. Ez is az iskola a mindenkori érdekek és igazgatók hibája, itt is sok az anomália. Képzeljék el azt a tanárt, aki végzett bölcsész és a mártásokról kell előadást tartani 15 tanuló előtt. Lehetne sorolni a napi fájdalmakat, szinte évek óta nem nagyon talál nyitott fülekre…
   Bízzunk abban, hogy teljesen nem vész el a szakmánk fénye!